Az építészet és az oktatás összefonódásának hasznossága és fontossága volt a központi téma a kultúrAktív Egyesület által szervezett Építészek az iskolában elnevezésű kétnapos konferencián Pécsett.
A pécsi kultúrAktív Egyesület olyan projekteket hoz létre, melyek fokozzák az érzékenységet az emberekben az őket körülvevő, épített környezet iránt. Az egyesület célja az épített környezet korosztálytól független közvetítése melynek érdekében háromállomásos konferenciasorozatot szerveztek. Ennek második állomása volt Pécsett, a PTE Műszaki és Informatikai Karán, november 2-3. között. A konferencia központi témája az építészet és az oktatás összefonódása volt, pontosabban az, hogyan tudja a két terület kölcsönösen támogatni egymást.
A gyerekek ösztönösen szeretnek építeni és rajzolni, gondoljunk csak a homokozókban épülő várakra, vagy emlékezzünk vissza első játékainkra, melyek között minden bizonnyal szerepelt valamilyen építőkocka. A vizuális művészetek széleskörű terjesztése érdekében egyre több építész végez pedagógiai tevékenységet, a kétnapos pécsi konferencián hazai és nemzetközi példákba is betekintést nyerhettek a téma iránt érdeklődők. A rendezvényt tovább erősítette, hogy részben összeolvadt a nemzetközi PhD szimpóziummal.
A gondolat, hogy az építészet és a pedagógia között szoros kapcsolat alakuljon ki először az 1970-es években merült fel, azóta országszerte több kezdeményezés jött létre. A konferencia első napján hazai óvodákban, általános iskolákban és gimnáziumokban megvalósult példákat mutattak be az előadók. A legtöbb egyesület az építészet és az oktatás összefonódását nem feltétlenül hagyományos, tankönyvi keretek között képzeli el, sokkal hangsúlyosabb az aktív, gyakorlati feladatok. Már a legkisebbek is képesek hasznos ötletekkel előállni környezetük átalakításával kapcsolatosan, ezt igazolta a dévaványai kísérlet, melyben a gyerekek saját játszóteret tervezhettek. Pedagógiai jelentőséggel bírnak a városi séták, a kincsvadászatok, vagy akár az „öröm-bánat” térképek elkészítése is, melyekben a gyerekek pozitív és negatív kritikákat fogalmazhatnak meg környezetükkel kapcsolatosan.
A legtöbb előadásban elhangzott a térlátás fejlesztésének fontossága, a sík és a tér kapcsolatának tanítása. Mészáros Zsuzska, a Budapesti Fazekas Mihály Gimnáziumi tanára például drónfelvételek levetítését követően arra kéri tanítványait, hogy találják ki, mi lehet az épület alaprajza. Magániskolákban is megjelennek hasonló kezdeményezések, az Óbudai Waldorf Iskolában építészettörténet óra keretein belül fényrajzolást gyakorolhatnak az általános iskolások különböző eszközökkel, illetve játékosan tanulják a térbeli formák síkban történő ábrázolását, például narancspucoláson keresztül. Léteznek olyan kezdeményezések is, melyek elsődleges célja a lokális szemléletformálás, ilyen a Budaörsön működő 2040 Egyesület, aki az önkormányzattal együttműködve, helyi lakosság bevonásával gyermekprogramokat, városi sétákat és kiállításokat szervez.
A második nap a nemzetközi gyakorlatok bemutatásáról szólt, így a konferencián résztvevők Fülöp-szigeteki megoldásokról is hallhattak, ahol a gyakori természeti katasztrófák következtében az építészek iskolákat alakítanak át evakuációs helyekké. Legfontosabb feladatuk, hogy a bútorokat és a tereket úgy tervezzék meg, hogy azok szükség esetén könnyedén gyermekbarát otthonná válhassanak. Ötletes megoldásokért azonban nem szükséges olyan messzire utazni, Bukarestben például az iskolai udvarok barátságtalansága és a közösségi terek hiánya ellen civil egyesületek, tanárok és a gyerekek szövetkeznek, közösen találják ki és valósítják meg elképzeléseiket. Léteznek olyan példák is, amikor funkciójukat vesztett, romos épületeket térképeznek fel gyerekek bevonásával, ilyen például a németországi LAG Architektur und Schule Egyesület, melynek tagjai a terek átalakításába is bevonják az iskolásokat. A vizuális művészetek tanítására Finnországban is kevés idő jut, ezt felismerve az ARKKI Nonprofit Egyesület tagjai saját tapasztalataik és programjaik alapján kész oktatási csomagot állítanak össze tanárok számára, hiszen kiemelten fontos, hogy a megszerzett tudás ne vesszen el, és bárki számára könnyen elérhető legyen.
További információ a kultúrAktív Egyesület weboldalán érhető el.
Képek: Lechner Tudásközpont
